Amikor a mentális erő dönt… - interjú Ács Imre mentáltrénerrel 4. rész

A tokiói olimpián is többször előjött, hogy mennyire fontos a versenyzők megfelelő mentális felkészültsége. Még az ötkarikás játékok kezdete előtt készítettünk interjút Ács Imre sport coach és sportmentáltrénerrel, amelynek negyedik, utolsó részében szóba kerül az olimpia és az egyéni sikerélmény is.

Verseny előtt mennyivel érdemes elkezdeni egy mentáltréninget, hogy arra már „felkészülten" menjen a sportoló?

Nem lehet elég korán elkezdeni a mentális felkészítést, vagyis inkább az alapok lerakását.

Szülőként már nagy a felelősség rajtunk, hogy elkezdjük tanítani a gyereket. A motiválást, a győzelem vagy a vereség érzését, de leginkább hogy bízzon magában, és merjen döntést hozni sportolás közben.

Az önbizalom fontos alap lehet az élet egyéb területein is.

És mi a helyzet a profi sportolókkal?

Az élsport más. Teljesen professzionális felkészítés folyik az egyes sportágaknál. Szerencsére az edzésmódszerek, edzőképzések is követik a trendet, viszont ebből adódóan a mentális felkészítés is folyamatosan bővül és fejlődik.

Például most a koronavírus-járvány mutatta meg, hogy nincsen örök érvényű tankönyv sem.

 

Forrás: sportmentaltrener.hu

Az olimpiára milyen kihatással lehet a járvány?

A tokiói olimpia a történelem eddigi legnagyobb 'mentális' sportversenye.

Nincsen kivétel és nincsenek kivételezettek. Mindenkire hatot a világjárvány, és akik kifogásként élték meg, nem pedig lehetőségként, azok elbuknak, bármennyit is edzettek. (Naomi Oszaka és Simone Biles példája ezt be is bizonyította – a szerk.)

Most az olimpián bezártság, szabályok és csend várja a versenyzőket. Aki ezekre a körülményekre időben nem készült mentálisan, komfortzónán kívül fogja érzi magát, és hatalmas lépéshátrányba kerül.

Mennyire könnyű kialakítani ezt a mentális felkészültséget?

A fiatal sportolóknál, akikkel különösen szeretek foglalkozni, szerencsére nem olyan sok az életkorukból adódó rögzült szemléletmód, ezért nagyon nyitottak az újra. A szinte „fehér lap" egyfajta tanítói felelősséggel ruház fel, ami persze nem testidegen számomra, hiszen tanárként diplomáztam.

Az, hogy nem csak emberként, hanem sportolóként is segíthetem, ahol számokban, eredményekben mérhető a siker, engem is tuningol, és folyamatos fejlődésre, tanulásra sarkall.

És a fehér lapon mit a legnehezebb „megfesteni" egy fiatalnál?

Talán meglepő lehet, de a legtöbb "küzdelmem" a maximalizmussal van.

Már fiatalon olyan elvárások és külsős nyomás nehezedik a versenyzőre, hogy ha nem figyelünk, ez bevésődik és nagyon nehéz ezt a későbbiekben feloldani.

Előfordulhat, hogy folyamatos sikertelenséget és elégedetlenséget érez a saját karrierjével kapcsolatban, hiszen mindennél van jobb és több. Ez egy nagy csapda. Meg kell tanulni a maximalizmust, profizmusra váltani.

És ahogyan tanítom a sportolóimnak, a maximalizmust szeretjük, de nem a barátunk.

– mondta széles mosollyal az arcán Imre.

Ha egy sportoló a találkozásaitok után kezd el sikereket elérni, azt a saját sikerednek is fel tudod fogni?

Természetesen minden sikernek nagyon tudok örülni, de az konkrétan a sportoló sikere. Az én örömöm az, hogy az odáig vezető úton végig tudott menni, és én segíthettem rajta, hiszen nekem az út maga a jutalom!

Ács Imre mentáltrénert ezen a honlapon találjátok meg, ha lenne még kérdésetek!