Amikor a mentális erő dönt… - interjú Ács Imre mentáltrénerrel 3. rész

A tokiói olimpián is többször előjött, hogy mennyire fontos a versenyzők megfelelő mentális felkészültsége. Még az ötkarikás játékok kezdete előtt készítettünk interjút Ács Imre sport coach és sportmentáltrénerrel, amelynek harmadik részében a sikerességről, és az ezzel járó nehézségekről lesz szó.

Ha valaki a csúcson van, akkor neki miben lehet segíteni?

Ez az egyik kedvenc kérdésem, mert akiben ez komolyan megfogalmazódik, hogy ő célba ért és csúcson van, általában diagnózist is mellékeli egyből

– mondja mosolyogva Imre.

Nagyon sok tehetséges és korosztályában eredményes sportolóval találkozom, akik fantasztikus karrier előtt állhatnak, de soha nem szabad elfelejteni, hogy az út hosszú, a bukkanók elkerülhetetlenek, kimondottan nagy a lemorzsolódás, és a környezet pillanatok alatt változhat.

Önmagában egy sikert megélni is van úgy, hogy nagyobb kihívás, vagy akár több veszélyt rejt a jövőre nézve, mint például egy kudarc. Meg kell tanulni mindkettőt kezelni és a lehető legjobb útravalókat leszűrni ezekből.

Nyargaljunk át a felnőtt, profi sportolókhoz. Mennyivel nehezebb a te helyzeted, ha egy nagyon sikeres, olimpiát is megjárt, esetleg ötkarikás játékokat nyert atlétával kell dolgoznod?

Itt sem általánosítanék, vannak nagyon jó példák, olyan sportolók, akik karrierjük csúcsán is szeretnének tovább fejlődni. Mondjuk még egy olimpiára kijutni, ami az életkor előrehaladtával hatványozottan nehezebb.

Általában ilyen esetben keresnek fel?

Az sem ritka, hogy valaki a magánéletben szeretne szintet lépni, akár a házasság vagy gyerekvállalás irányába elindulni, akár üzletileg fejlődni a sport mellett.

Az, ami megszokott és gördülékeny egy átlagember életben, egy sportolóéban akár jelenthet elakadást, problémát.

Ezeken a helyzeteken is nagyon sokat tud javítani egy szakember bevonása, aki átlátja a kihívásokat, és a már kialakított bizalmi szférában – akár szembenézve az új nehézségekkel, – válaszokat, megoldásokat talál.

Saját indíttatásból keresnek meg ezek a sportolók vagy van rajtuk külső nyomás, hogy forduljanak szakemberhez?

Mivel főként fiatalokkal dolgozom (14-20 évesekkel), így az életkorukból adódóan leginkább a szülő keres meg, de megbeszélve a gyermekkel, bevonva őt, tehát nem a háta mögött. Természetes, hogy ilyenkor van egy távolságtartás és zárkózottabb hozzáállás, de ez leginkább a meglévő probléma kivetülése.

Forrás: sportmentaltrener.hu

 

Pár megnyugtató, nem sporttal kapcsolatos kérdés után ezek a gátak általában leomlanak, a feszültség oldódik, és a sportoló is rájön, hogy itt nem egy kínos orvosi vizsgálat kezdődik, hanem egy kötetlen beszélgetés.

Ugyanez a helyzet sokszor a felnőtt, profi atlétákkal.

Ha partnerként tekintünk egymásra, az eredeti szerepek megtartásával, akkor a munka is gördülékeny, szinte élvezet a sportoló számára. Még akkor is, ha van olyan kérdés, amire egyből nem tudja a választ, el kell gondolkodnia rajta. Ekkor tudom, hogy elindultunk a jó úton.

Interjúsorozatunk folytatásáig látogassatok el Ács Imre honlapjára, és keressétek kérdéseitekkel bizalommal.