Amikor a mentális erő dönt... - interjú Ács Imre sport coach-csal 1. rész

A tokiói olimpián is többször előjött, hogy mennyire fontos a versenyzők megfelelő mentális felkészültsége. Még az ötkarikás játékok kezdete előtt készítettünk interjút Ács Imre sport coach és sportmentáltrénerrel, amelynek első részében a szakma alapjai kerültek a középpontba.

Mit csinál egy sportmentáltréner és sport coach?

A hangsúly a „tréner" szón van, ugyanis a sportoló edzőjéhez hasonlóan, a mi szakmánk célja is a fejlesztés, csak nem fizikailag, testileg vagy technikailag, hanem mentálisan.

Igaz a közhelyes mondás: Minden fejben dől el?

Azt tudjuk, hogy a kiemelkedő sportteljesítmény a belső mentális stabilitásra támaszkodik, szinte két versenyt futtatva a sportpályán, valamint a versenyző fejében.

Minden sportoló felteszi a kérdést magában: „Képes vagyok rá? Meg tudom csinálni? Jobb vagyok?" Ha ezekre nincsen konkrét és pozitív válasz, akkor az eredmény is bizonytalan lesz.

Akkor mi is pontosan a feladatotok?

Hogy egyéni képzésekkel a sportolót megtanítsuk néhol önismereti úton, néhol fejlesztő eszközök használatával, hogy hogyan kell egy sportpályafutás nélkülözhetetlen bukkanóin átjutni. Hogy hogyan tud fejben erős lenni és támaszkodni a saját önbizalmára és erősségeire.

Ahogyan olimpiai bajnok kollégám, Mizsér Attila megfogalmazta:

A sportoló, az edző és a szülő úgynevezett „sportháromsága", a nehézségek szinte teljes palettáját lefedi.

Milyen az edzők hozzáállása a munkátokhoz?

Kétféle végletet szoktam tapasztalni.Az új generációs, modern edzéselmélettel rendelkező kollégák nagyon nyitottak a munkánkkal kapcsolatosan, és az őszinte, korrekt kommunikáció a biztos alapja annak, hogy a céljaink közösek legyenek. A szakmai stáb tagjaként tekintenek a munkánkra, aki a sportoló mentális állapotáért dolgozik és felel.

A „mesteredző" felfogása szerint a versenyző környezetében felbukkanó segítő szakemberek, azok „hírtelen jött megmondó emberek", akikkel vigyázni kell.

Nem nyilatkoznék úgy, hogy ez rossz lovon - és azon is fordítva - ülés, de annyi biztos, hogy valamivel nagyobb falakat kell itt majd ledönteni, és az út is hosszabb lesz. De bízom a párbeszédben és az eredményeink sikerében.

A szakmánk egyénekből áll, és mint az edzői létben, van negatív és pozitív szereplő.

Tény, hogy mi a sportolót fejlesztjük és számunkra a sportsiker soha nem járhat a lélek halálával. Ez sem okozat, sem melléktermék nem lehet.

Forrás: sportmentaltrener.hu

A honlapodon külön kiemeled: „Az út maga a jutalom..." – Mit is jelent ez a te nézetedben?

Az egyik legfontosabb mondat, szinte a hitvallásom és az egész fejlesztési programom alapja.Számomra a sportoló elsősorban ember. Célokkal, vágyakkal, érzésekkel. Ha a célhoz vezető utat nem látja jól, nem motiválja, nem érti, akkor a közben felmerülő problémákat nem tudja megoldani.

Ahogyan az adott sportágban egyre előrébb jut, jobb eredményeket ér el, úgy a mentális fejlesztésben is nagyon könnyen lehet fejlődni, és ezek hatását azonnal tudja kamatoztatni.

Számos "célba ért" sportolóm élte át egy-egy beteljesült álom pillanatában, hogy visszagondolt az odáig megtett kemény és hosszú útra, de boldogság és örömérzet fogta el, hogy nem túlélte, hanem megélte azt.

Interjúsorozatunk folytatásáig látogassatok el Ács Imre honlapjára, és keressétek kérdéseitekkel bizalommal.