Mezítlábas lét - 1. rész

Tudtad, hogy a tarahumarai indiánok mezítláb vagy csak kezdetleges sarukban futnak napi rendszerességgel ultra távokat? De a természeti népek mellett a sikeres atléták edzésprogramjában is kiemelt szerep jut a mezítlábas edzésnek. Ne gondold, hogy ez valami újfajta hóbort, vagy trendi edzésmódszer. Cikksorozatunkban a mezítlábas létnek járunk utána.

Sajnálatos módon a mai kor embere a mindennapok során nagyon eltávolodott a természettől. Gondolj csak bele!

Képesek vagyunk egész nap ülni, feldolgozott élelmiszereket fogyasztunk, mesterséges fénnyel vesszük körül magunkat, a nap jelentős részében zárt cipőbe kényszerítjük a lábunkat.

Pedig cipő nélkül a fűben sétálni, vagy akár futni nem csak kellemes érzéssel tölti el az embert, hanem nagyon egészséges is. Európában ma már számos helyen vannak erre kialakított ösvények, parkok, ahol felnőtt fejjel újra megtapasztalhatod ezt a gyermekkorban még mindennapos érzést.

Te is feszélyezve érzed magad, ha valahol le kell venned a cipőd? Sokan ódzkodnak attól, hogy a lakásukon kívül bárhol másutt mezítláb járjanak. Ha már hosszú évek, évtizedek óta cipőben jár az ember, anélkül csupasznak, kiszolgáltatottnak érzi magát. Másrészt rögtön a piszok, a kosz és az ember útjába kerülő veszélyek jutnak az eszébe.

Miért érdemes mégis kipróbálni a mezítlábas létet? A mezítláb járás erősíti a láb izmait és hozzásegíti őket ahhoz, hogy újra biztos alapot adjanak a testnek.

Természetes, egyenetlen talajon a meztelen láb ugyanis automatikusan egyensúlyozni kezd, hiszen cipő nélkül kevésbé stabil, ezért többet kell dolgoznia. Ez a mezítláb járáskor jellemző természetes instabilitás újra aktivizálja a láb kis izmait, annak egész izomzatát.

Ezáltal az ellaposodott, meggyengült talpboltozatok újra megerősödnek.