KiFutó: „A legkreatívabb gondolataim futás közben jönnek"

Egyedül vagy párban, zenére vagy csendben, gyorsan vagy lassan. A közös pont: valahogy mindannyian nekilódultak. Sorozatunkban bemutatjuk egy hétköznapi ember történetét, aki elmeséli, hogyan is kezdett el futni.

A békéscsabai Túri Krisztina mindenfajta karcsúsító „optikai tuning" nélkül, tényleg így néz ki a futásnak és az egészséges életmódjának köszönhetően.

Volt korábbi sportélményed, amely inspirált?

Sok mindent kipróbáltam, tizenöt évesen heti háromszor bepakoltam a hátizsákom, és egyedül elmentem aerobikra, kick-boxoltam, úsztam. Kellett a mozgás, de a futás nem volt a kedvencem.

Mi motivált arra, hogy futni kezdj?

A fogyás volt az elsődleges motivációm, de ez pszichés dolog is nálam. Nagyon korán anyuka lettem, ez új feladat volt számomra, emellett háztartást vezettem, egyedül végeztem az otthoni tennivalókat, ezért kellett valami kapaszkodó, ami csak az enyém. Sosem voltam kiemelkedő a sportban, de abban az időszakban, amikor elkezdtem futni, pontosan tudtam, mit akarok.

Hogyan indultál el?

Eleinte heti ötször mentem, de nagyon keveset. Sokszor csak öt percet, aztán már tízet, hogy az ízületeimet és a szervezetemet hozzászoktassam a futáshoz. Kezdetben az is célom volt, hogy megszeressem, nem voltam türelmetlen magammal, a fokozatosság segített: néhány hónap múlva már lefutottam 8 km-t.

Hogy változott meg az alakod?

Egy hónap után vettem észre, hogy mennek le a kilók. Fél év kellett, mire leadtam annyit, amennyit elterveztem, s addigra az életem részévé vált a sport. Jobban néztem ki, sikerélménnyekkel gazdagodtam, és a futás ideje csak az enyém volt.

Mennyit futsz most?

Minden héten kétszer, háromszor indulok neki, és azzal a gondolattal motiválom magam, hogy tudom, mennyit ad a futás lélekben és fejben. Ez az érzés visz előre, hogy menjek és csináljam.

Egyedül?

Az a típus vagyok, aki kizárólag egyedül fut. Próbáltak becsatlakozni mások, de valahogy elmaradtak mellőlem, nekem így jobb. Közben zenét hallgatok, és a legkreatívabb gondolataim futás közben jönnek.

Mire vagy a legbüszkébb?

A kitartásomon túl arra, hogy a közvetlen környezetemben vannak, akik elkezdtek futni a példám nyomán. Megteremtettem magam körül ezt a légkört, és látják, hogy lehet így is csinálni. Futás közben jó elmerülni a gondolatainkban, van énidőnk, és nagyon sokat hozzá lehet adni így a mindennapokhoz.