Az NBA legsötétebb napja - amikor a játékosok a nézőkkel bunyóztak

Annak apropóján elevenítjük fel az esetet, hogy a napokban megjelent a Netflixen az Untold: Malice at the Palace című dokumentumfilm, ami a detroiti kosárcsarnokban történteket mutatja be elsősorban a Packers játékosainak szemszögéből, de megszólalnak nézők, biztonságiak, újságírók és sokan mások is.

Az előzmények, a rivalizálás, a kemény fiúk

A két csapatnak, a Pistonsnak és a Pacersnek komoly múltja volt ekkor, a rivalizálás pedig egy évvel korábban hágott a tetőfokára, amikor ez a két gárda vívta a keleti főcsoportdöntőt. Mindkét oldalon tudták, hogy amelyikük itt nyer, az jó eséllyel a bajnoki címet is megszerzi.

A későbbi Hall of Famer Reggie Millernek ez különösen fontos lett volna, ugyanis karrierje végéhez közeledve első gyűrűjét hajszolta.

Paprikás hangulatú, ádáz csata volt ez két kemény csapat közt. A Detroit, többek közt a Pacersös Ron Artest egy buta meccs végi könyöklésének is köszönhetően, végül hat mérkőzés alatt elintézte a párharcot a kicsit esélyesebbnek tartott Indiana ellen, majd végül a Lakers ellen a nagydöntőben is diadalmaskodni tudott.

Így kanyarodtak rá a felek a következő szezonra, ahol Artest és Jermaine O'Neal mellé érkezett még egy rosszfiú a Pacersbe, nevezetesen Stephen Jackson.

Artestről érdemes tudni, hogy mint később kiderült, mentális gondokkal küzdött, kiszámíthatatlan hangulatingadozásai voltak, depressziós volt, szorongott, és ez a pályán is meglátszott.

O'Nealnek sem kellett a szomszédba mennie egy kis keménykedésért és Jackson is gyakran kertült a pályán kívül verekedésekbe, kisebb balhékba. Kemény fiúk voltak, az biztos (ahogy a túloldalon Ben Wallace-ék úgyszintén).

A pályán viszont mindhárman kiváló játékosok voltak, az utolsó szezonjára készülő Millerrel együtt pedig reális esélyük volt egy újabb nagy menetelésre és a hőn áhított bajnok címre is.

A szikra, ami képletesen felrobbantotta a csarnokot

A következő szezon elején ismét összefutott az alapszakaszban a Pistons és a Pacers, a Detroit hazai pályájának számító, The Palace-ban. Nagy várakozás előzte meg a találkozót, azonban elég sima volt a meccs, a Pacers 15 ponttal is vezetett 45 másodperccel a vége előtt.

Ilyenkor sokan leviszik a kezdőiket, a találkozó már eldőlt, csak le kell futtatni az órát – azonban az Indianánál még a kezdő ötös volt fent. Ezután volt egy viszonylag ártalmatlan szituáció, a Detroit kiválósága, Ben Wallace betört a gyűrű alá, majd Artest szabálytalankodott ellene.

Nem volt kirívóan nagy fault, azonban a felek közti viszony és az, hogy Wallace szerint tiszteletlenség volt fennhagyni a kezdőket a pályán, emellett hogy a Detroit játékosa épp a napokban vesztette el bátyját, elég szikra volt ahhoz, hogy előidézzen egy láncreakciót.

Wallace felkelt a padlóról és hatalmasat taszajtott Artesten, ami után a csapattársaknak kellett szétválasztaniuk a feleket. Wallace-nál elgurult a gyógyszer.

Artest azonban meglepő módon egész jól reagált,

eltávolodott az esettől és lefeküdt a kommentátori asztalra, hogy a pszichológusnál tanult módszert alkalmazza, azaz számoljon el ötig, mielőtt bármit tesz – a probléma ezzel az volt, hogy ezt is tiszteletlenségnek titulálták a legtöbben.

Ezen a ponton viszont úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, le fognak nyugodni a játékosok és befejezik a mérkőzést, aztán mehet mindenki a dolgára. Azonban Wallace még mindig nagyon ideges volt, mutogatott Artest irányába és sok csukló-és hajpántja közül az egyiket oda is dobta az irányába.

Ez még mindig nem okozott volna problémát, azonban ezzel felhergelte a közönséget...

És itt jött a végső szikra, ami felrobbantotta a csarnokot. Az egyik szurkoló egy söröspoharat dobott Artest felé, és el is találta a játékost. Innen pedig nem volt megállás.

Elszabadultak az indulatok

Ebben a pillanatban Artestnél is elszakadt a cérna, és felrohant a lelátóra, megkeresni a nézőt, aki megdobta.

Élő egyenes adásban lehetett látni, ahogy a liga egyik sztárja ököllel üt meg egy szurkolót (egyébként nem az elkövetőt találta meg Artest), majd Stephen Jackson is csatlakozott a bulihoz és ő is kiosztott pár jobb egyenest.

Artestet sikerült lehozni a lelátóról a pályára, azonban mindeközben pár szurkoló már a parkettre keveredett és egyikük meg is indult a Pacers játékosa felé ökölbe szorított kézzel – ő jött ki rosszul az esetből, mert Artest tudta bevinni az első ütést.

Tetézve a dolgokat O'Neal is leütött egy szurkolót a pálya szélén (mindenki szerencséjére a játékos megcsúszott, így nem sikerült teljes erőből kiütnie az illetőt).

Mindeközben megérkezett néhány rendőr is, akik Artestet akarták először lefújni gázspray-vel, pedig őt már semlegesítették a társai, és inkább a nézők közt volt ekkor már a csetepaté.

A tömegverekedésbe egy szurkoló egy széket is behajított, újabb sérüléseket okozva, illetve mikor Artesték végre besiettek az öltözőbe, akkor még mindenfélével meg is dobálták őket.

Az eset utóélete

A Pacers az eset következményeképp minden esélyét elvesztette a bajnoki címre.

Artestet (aki később ironikus módon Metta World Peace-re változtatta a nevét és így nyert bajnokságot a Lakersszel) az egész szezonra eltiltották, Jacksont 30 meccsre, O'Nealt pedig 25 mérkőzésre meszelték el.

Ben Wallace hat meccset kapott és még páran kaptak 1-1 meccses eltiltást.

Emellett Artestéknek a bíróság előtt is felelniük kellett, és egy év próbaidőt kaptak, illetve közösségi munkára kötelezték őket.

Az NBA-nek példát kellett statuálnia, hogy megmentse a hírnevét.

A példátlan eltiltások mellett bevezettek egy addig szintén példátlan öltözködési szabályzatot is, hogy ne jelenhessenek meg a játékosok bármilyen öltözékben.

Emellett a csarnokokban korlátozták az alkoholhoz való hozzáférést és kötelezővé tették a biztonsági személyzet jelenlétét a nézők és a parkett között.

A Netflix dokumentumfilmje egyébként jól rámutat arra, hogy mennyire máshogy is történtek a dolgok valójában, mint ahogy azt annak idején 2004-ben a média beállította.

Az újságírók teljes egészében a játékosokat hibáztatták,

akiket bűnözőnek tituláltak, és az egészet kissé nevetséges módon felhúzták a hip-hop kultúra térnyerésére, ugyanis ezt hibáztatták a játékosok viselkedésével kapcsolatban.