A székely „japán” az optika mögött - interjú Takeda Attilával 2. rész

Ugyan japánul tanulni a YouTube-ról kezdett, de az évek során a „szívügye" lett, és egy harmadik hazára is talált az ázsiai országban. Interjú Takeda Attila tolmáccsal és mozgóképgyártóval, aki a budapesti cselgáncs világbajnokságon a japán FUJI Tv munkatársaival igyekezett megtalálni az összhangot, na meg az összképet.

Takeda a vezetékneved, de ha rád nézek, le sem tagadhatod, hogy erdélyi vér csörgedezik az ereidben. Most akkor, hogy is van ez?

Akartam magamnak egy szamuráj nevet.

Viccet félretéve, a feleségem japán, és felvettem a nevét.

Ő egyke a családban, és a japánoknak fontos az őseik tisztelete, így a név továbbvitele is. Kontinenst váltott értem, úgyhogy azt gondoltam, ez a minimum, amit én is megtehetek érte.

Hogyan ismerkedtetek meg?

Egy barátom szólt, hogy meglátogatja egy ismerőse, és menjünk el a pesti éjszakába, dobjunk be egy gyrost.

Akkor már egy kicsit tudtam beszélni japánul, így az anyanyelvén mutatkoztam be neki, majd ebből egy távkapcsolat bontakozott ki.

A többi pedig már, ahogy mondani szokás, történelem.

Mit szólt a családod? Az európai kultúrkörben általában a feleség veszi fel a férj nevét. Ráadásul te Erdélyből jössz, ahol a hagyományok tisztelete még hangsúlyosabb?

Váratlanul érte őket!

Lehet, hogy azért, mert elfelejtettem szólni róla előre. Volt meglepetés az esküvőnkön, amikor az anyakönyvvezető köszöntött az új vezetéknevemen.

Édesanyám fel is pattant a székéből és csak annyi csúszott ki a száján, hogy: „Micsoda?"

Akkor nem örültek annyira a választásodnak?

Erről szó sincs. A családom befogadó közeg, szeretettel fogadták őt. Egyébként is van még két testvérem, akik majd továbbviszik a nevet.

Forrás: Takeda Attila

És akkor nálatok ki, kinek drukkol az olimpián? Az arcod egyik felén a nemzeti színű trikolór, a másikon pedig a piros pont a fehér háttérrel?

Mindkét ország sportolóinak szurkolunk, de a szívem nyilván hazafelé húz.

A budapesti dzsúdó világbajnokságon nagyon drukkoltam Ungvári Mikinek és sajnáltam, hogy nem jutott el a döntőig.

Ha neki már nem is, de remélem, hogy sok magyar aranyérmesnek tolmácsolhatok Tokióban.  

Szabó Gábor