Hogyan lett a YNWA a Liverpool himnusza?

Nem kell a „Vörösök" szurkolójának lenni ahhoz, hogy libabőrös legyen az ember háta, amikor meghallja a több ezer fanatikus hangján megszólaló „You Never Walk Alone"-t. Ezzel talán még a legvérmesebb manchesteri és londoni klubok hívei is így vannak, legfeljebb nem vallják be.

A dal számos alkalommal segítette át a csapatot és a drukkereket a mélypontokon. Elég, ha csak az isztambuli BL-döntőre gondolunk, ahol 0-3-ról álltak fel Steven Gerrard-ék, de szintén emlékezetes a Barcelona elleni elődöntő visszavágója is, amikor 4-0-s győzelmet arattak Klopp mester tanítványai, az idegenbeli három gólos vereséget követően.

De mi köze ennek a szerzeménynek a Pál utcai fiúk írójához? Miért épp ezt zengi a hírhedt „The Kop" a Liverpooli „B" Közép legismertebb szurkolói csoportja?

A történet 1909-ben indul, amikor pár évvel Nemecsek Ernő kalandjainak megírását követően, Molnár Ferenc bemutatja a Liliom című színdarabját. Az előadás nem hozott zajos sikert, sőt, lényegében megbukott. Már-már feledésbe is merült volna, ha egy amerikai rendező páros, bizonyos Rodgers és Hammerstein úgy nem dönt, hogy készít a műből egy musicalt.

Az adaptációt 36 évvel később, Körhinta címmel mutatták be a Broadway-en. A zenés játék egyik legfülbemászóbb dallama mélyen berögződhetett, az akkor még a brit iskolapadokat koptató Gerry Mardsen szívébe, hiszen 1964-ben készített egy olyan feldolgozást, amely aztán heteken keresztül kirobbanthatatlan lett a brit slágerlisták éléről. 

Fontos adalék, hogy a '60-as években az Anfield volt az első stadion, amelynek szurkolóit saját DJ szórakoztatta, így a mérkőzéseket megelőzően a drukkerek az aktuális slágerlisták éllovasaira melegítették hangjukat, megalapozva ezzel a mérkőzések jó hangulatát.

Nem kisebb együttesek dominálták akkoriban az étert, mint a The Beatles, vagy a The Rolling Stones, ideértve a már említett Gerry Mardsen nevével fémjelzett Gerry and the Peacemakers nevű bandát.

A YNWA 1963. október 19-én megrendezett, West Bromwich Albion elleni hazai meccsen debütálhatott, mivel ezen a héten tört be a szám TOP 10-be, így vélhetően ekkor csendült fel első alkalommal a stadion hangszóróiból a mára örök klasszikussá vált nóta.

A szerzemény 4 hétig vezette a slágerlistákat, majd 2 és fél hónapig szerepelt a legjobbak között, és ugyan a rádiók műsoráról lassan lekerült, a lelátókról idestova 58 éve elűzhetetlen. Ráadásul, nemcsak a kikötővárosi csapat szurkolóinak kedvence lett, hanem többek között olyan csapatok hívei és ezt a dalt éneklik, mint a skót Celtic, a német Borussia Dortmund és az FSV Mainz, vagy a holland FC Twente és Feyenoord, hogy csak a legismertebb labdarugó csapatokat említsük.

Érdekesség, hogy a német Krefeld Penguin és a horvát Medvescak Zagreb jégkorong gárdáinak fanatikusai is ezzel a zeneművel tisztelegnek a csapatuk és egymás előtt.

Nem véletlen a YNWA népszerűsége, hiszen a „sohasem jársz egyedül" soraiban minden benne van, ami a szurkolói közösség alapjait meghatározza.

Ez a himnusz pedig már nemcsak a Liverpool és számos más közösség szurkolói himnusza, de az egész brit félsziget szimbóluma lett. Történt ugyanis, hogy egy angol veterán katona, bizonyos Sir Captain Tom Moore (igen, II. Erzsébet lovaggá is ütötte) szerette volna felhívni a figyelmet az adományozásra a koronavírus elleni küzdelemben.

A célja az volt, hogy 1000 fontot gyűjtsön, ezért 100 éves születésnapja alkalmából ugyanennyi hosszt (1 hossz kb. 25 méter) tett meg a háza körüli kertben. A háborús hős némileg túlteljesítette az előzetes tervet, mert valamivel több, mint 32 millió fontnak megfelelő összeg állt a bankszámlán az akció lezárásakor.

A jótékonysági projektet Michal Ball énekes azzal fejelte meg, hogy elénekelte a BBC-n a YNWA-t, tisztelegve Sir Tom teljesítménye előtt, amelyből ismét kislemez lett, és listavezető a rádiókban. Pontosan ott, ahonnan 59 évvel ezelőtt hódító útjára indult.

Szabó Gábor