"A vívótörténelem egyik meghatározó alakja szeretnék lenni"

Ha ifjú tehetségekről esik szó, akkor Siklósi Gergely világbajnoki aranyérmes vívónkat mindenképpen közéjük soroljuk. A különleges mentalitású fiatalember, igazi kincsnek tűnik a jövő nagyreményű sportolói között. 

A kiváló párbajtőröző legutóbb világkupa ezüsttel gazdagodott Kazanyban, és bár mindig nyerni szeretne, a második hellyel sem elégedetlen, pláne, hogy a csapatversenyre is képes volt átmenteni a jó formáját. Betegen utazott a versenyre, de szerinte nem ezen múlott a finálé.

Mondhatnánk, csoda, hogy ilyen helyzetben is aranyért vívhattál.

Mint ahogy azt is, hogy világkupa-ezüstöm még nem volt, és direkt erre hajtottam... A vicccen túl: Már a verseny előtt torokgyulladással küszködtem, viszont az elveszített döntő szempontjából ez másodlagos. Kissé magabiztosan, nagyképűen futottam neki, támadtam, ahelyett, hogy védekeztem volna. Megtanultam a leckét, a legnehezebb asszóknál ezt már biztos, hogy nem játszom el újra.     

Meglepő az őszinteséged és a tudatosságod. 

Az őszinteség is tudatos - nevet. Nem akarok hazudni, ferdíteni, én tisztességes ember szeretnék lenni. És ebbe az is beletartozik, hogy felvállalom, ha hibázok, és nevén nevezem azt is. 

És akkor a tudatosságot se felejtsük el. Mi jár a fejedben egy-egy viadal előtt?

A versenyt megelőző négy-öt napban már csak ere fókuszálok. Azon gondolkodom, hogy milyen asszóim lesznek, kikkel kerülhetek össze a páston, és mit fogok majd csinálni. Előre lezongorázom az egészet, hogy milyen kimenetelek várhatók, és átveszem a legrosszabb forgatókönyveket is. Nyilván ettől eltér a valóság, de csak kis mértékben. Ha felkészülök, akkor nyugodt vagyok a tornán, és hogyha ennek ellenére utolsó leszek, akkor tudom, hogy másnap mihez kell kezdnem.

Forrás: AFP/Peter Kohalmi

Milyen praktikáid vannak a "megelőzésre"?

Az egyik, ahogy említettem, a vizualizáció. Ilyenkor nem csak a versenyt képzelem el, hanem a hangulatot, mindent, hogy semmi se vegye el a figyelmem. Pszichológushoz járok, hogy könnyebben felkészüljek minden helyzetre, hogy például a teher ne alakuljon át félelemmé, egyszóval semmilyen külső hatás ne befolyásolja a teljesítményemet. Az autogén tréning is része a napjaimnak, ilyenkor ellazulok, a testrészeimnek, izmaimnak is jó, joban alszom, és a testtudatom is fejlődik.

Azért ne mondd, hogy már eljutottál egy olyan szintre, amikor semmi sem lep meg? Ha mégis homok kerül a gépezetbe, azt hogy reagálod le?

Idegesen. Ha kikapok, és haza kell mennem, az gáz. Ilyenkor a következő héttől rengeteget dolgozok, és bizonyítani akarom magamnak, hogy igenis jó vagyok. Ha közepesen szerepelek, akkor keresem az okokat, taktikai és szakmai hibákat. Kielemzem a versenynapokat, a motivációmat, az akaraterőmet és a magamba vetett hitemet. Fontos, hogy egy sportoló elhiggye, lehet ő a legjobb.

És te nyilván az akarsz lenni. Vagy ez egyelőre még álom?

Sok pozitív álmom van, ambiciózus vagyok.

A vívótörténelem egyik meghatározó alakja szeretnék lenni.

Ez még messze van, és nagyon sokat kell hozzá tennem, de jó úton járok.  

Forrás: AFP/Peter Kohalmi

Sőt, ahogy elhallgatlak, ahhoz is jó úton jársz, hogy a meghatározó mentalitású sportolók toplistájára is felkerülj.

Emberként is nyomot akarok hagyni magam után. Hatni másokra, segíteni, megkönnyíteni az életüket.

Az eredményes vívók között is csikónak számítasz a 23 éveddel, nem tartasz attól, hogy majd jönnek az "okosak", és legyintenek, ugyan, miről beszélsz, hiszen még alig éltél?

Aki így gondolja, az nem az én emberem. Rengeteget tanulok, tapasztalok, folyamatosan képzem magam, miért ne adhatnám ezt át másoknak? Igyekszem példát mutatni, és a példa által vezetni. 

Forrás: GreyBull Team

 A folytatásban: Életről, barátokról, szerelemről...