Az NBA dinasztiái: Bulls Dupla-tripla Michael Jordannel 1. rész

Az NBA történetében összesen ötször volt példa arra, hogy egy csapat zsinórban háromszor tudjon bajnoki címet nyerni: a Minneapolis Lakers (1952-54), majd a Boston Celtics (mai ésszel felfoghatatlan módon zsinórban 8 bajnoki címmel 1959 és 1966 közt), legutóbb a Los Angeles Lakers (2002-2002), előtte pedig a Chicago Bulls ezt kétszer is megcsinálta minimális kihagyással egymás után (1991-93 és 1996-98).

Most elsősorban a sztorival foglalkozunk, de legközelebb a dinasztia kulcsfiguráiról is bővebben értekezünk majd.

Az előzmények  

Michael Jordan 1984 nyarán érkezett Chicagóba, egyből az Év Újonca lett és rájátszásba vezette a gárdát. Ott azonban sok öröme nem volt még, és a következő két év is így telt: 8. kiemeltként playoff, de gyors és sima búcsú (pedig MJ rekordot jelentő 63 pontot szerzett Larry Bird Celticse ellen a második meccsen, de ez sem volt elég).

Aztán elkezdtek csapatot építeni Jordan köré, ugyanis rájöttek, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Így érkezett többek közt Scottie Pippen is, aki aztán Jordannel az NBA történetének legjobb duóját alkotta. De Horace Grant, John Paxson és Charles Oakley is ebben az időben érkezett, a Bulls pedig elkezdett feljebb lépni a ranglétrán.

A '87-'88-as szezonban Jordan már MVP lett és a Bulls harmadik kiemelt volt a konferenciában. A rájátszásban azonban jött a Detroit Pistons, amely kemény, fizikális játékával megálljt parancsolt a chicagóiaknak a konferencia elődöntőjében.

Majd megtették ugyanezt egy évre rá a konferenciadöntőben is. És a következő szezonban ismét. A Bulls egész egyszerűen nem tudott mit kezdeni az akkorra már ősellenségnek tekintett detroitiakkal.  

Az áttörés, majd az első triplaAz utolsó Pistons elleni vereséget már új edzővel, Phil Jacksonnal szenvedte el a csapat, azonban az ő kinevezése is aranyat ért, és ugyan csak egy évvel később, de szintet tudott lépni a Bulls. A '90-'91-es szezonban végre sikerült túljutni a „Bad Boys" Pistonson és eljött a generációváltás ideje is, ugyanis a nagydöntőben a Magic Johnson vezette Los Angeles Lakerst ütötte ki 4-1-re a Jordan vezette alakulat.

Az első bajnoki cím utáni ünneplés rendkívül érzelmesre sikerült, Jordan és a Bulls felért a csúcsra.    

Aztán a következő évben sem tudta megállítani senki Jordanéket, a nagydöntőben a Portland Trail Blazerts gyűrték le, majd '93-ban az MVP Charles Barkley vezette Pheonix Sunst John Paxson emlékezetes triplájával a hatodik meccsen – ezzel összejött az első „three-peat".

Mindhárom nagydöntőben Michael Jordan lett a legértékesebb játékos, és háromból két szezonban az alapszakasz MVP-jének is őt választották meg.

A visszavonulás és a szünet

Aztán jött az elképzelhetetlen. Apja halála után 1993 októberében Michael Jordan bejelentette visszavonulását, sokkolva az egész világot. Elvesztette a kosár iránti szerelmet, és nem akart apja nélkül kosarazni – így indokolt. Elment inkább baseballozni, amely édesapja nagy vágya volt gyerekkorában.

A Bulls pedig nyilvánvalóan nem volt ugyanaz nélküle. Ugyan Scottie Pippen fellépett és így is 55 meccset nyert a csapat, a rájátszásban már a második körben búcsúznia kellett. A következő évben elvesztett pár játékost, így még jobban visszaesett. 31-31-es mérlegnél azonban ismét minden megváltozott – vagy inkább visszaállt a megszokott kerékvágásba.

A visszatérés, majd a második tripla

1995 márciusában Michael Jordan egy egyszavas sajtótájékoztatót tartott:

Visszatértem!

MJ azonban nem volt ugyanaz a játékos, mint korábban, hiszen a baseball nagyon más sport, így idő kellett neki a visszaálláshoz. A rájátszásig így is eljuttatta a Bullst, azonban ott a második körben vége lett a dalnak.

És itt érkezett egy óriási erősítés: Dennis Rodman, a már említett „Bad Boys Pistons" korábbi játékosa, aki kemény volt, fizikálisan védekezett és a valaha volt egyik legjobb lepattanózóként könyvelhettük el. Ő pedig nagyon kellett a Jordan-Pippen duó mellé ahhoz, ami ezután következett.

Jordan visszatért régi formájához, a Bulls pedig NBA-rekordot jelentő 72 győzelmet aratott az alapszakaszban, majd nagyon simán menetelt végig a rájátszáson is, a nagydöntőben a Seattle Supersonics-ot verve.

A Bulls visszatért a csúcsra, minden idők talán legjobb szezonjával.

És ha már ott volt, ott is maradt. Egy évre rá ismét hengerelt az alapszakaszban 69 győzelemmel, majd a döntőig is könnyedén menetelt el, ahol az MVP Karl Malone vezette Utah Jazz jött szembe.

Ez pedig elég kemény menet volt, de Jordan az egyik legemlékezetesebb meccsét hozta 2-2-es állásnál, amikor influenzás tünetekkel, láthatóan betegen, dehidratáltan nyújtott emberfelettit, miután egész éjjel hányt és egész nap nem aludt.

Aztán az utolsó meccsen pedig egy John Paxson triplájához kísértetiesen hasonló Steve Kerr hármassal nyert a Bulls:

Végül jött a '97-'98-as szezon, amely „Last Dance"-ként, azaz Utolsó Táncként híresült el, hiszen a szezon előtt sejteni lehetett, hogy a Jordan-Pippen-Jackson triónak ez lesz az utolsó idénye együtt, többek közt a general manager Jerry Krause miatt – ezt és az egész dinasztiát a Last Dance című Netflix-sorozat kiválóan mutatja be egyébként.

Az utolsó hajrá nem volt annyira egetrengető, mint a korábbiak, hiszen sokáig Pippen nem volt hajlandó játszani szerződésviták miatt, és Jordan is kicsit belefáradt már a terhek cipelésébe. Az első kiemelés mondjuk így is összejött 62 győzelemmel, de nem volt legyőzhetetlen a csapat.

A konferenciadöntőben nagyon is közel került a Bulls a kieséshez, hiszen az Indiana Pacers ellen mindent eldöntő hetedik meccsre kényszerült. Azonban a chicagóiak túlélték ezt a megmérettetést is.  

A döntőben ismét a Jazz jött szembe, 3-2-es Bulls vezetésnél pedig ismét jött egy felejthetetlen MJ-meccs. A hátfájdalmakkal küzdő Pippen nélkül egyedül vitte a vállán a csapatot „Air Jordan", és az utolsó 42 másodpercet teljes egészében magára vállalta: három pontos hátrányban előbb egy betörésből dobott kosarat, majd ellopta Karl Malone elől a labdát és a győzelemért támadhatott csapatábal.

És jött ez a felejthetetlen, zseniális kosár:

Ismét összejött a triplázás, és itt is mindhárom nagydöntőben Michael Jordan lett a legértékesebb játékos, emellett háromból két szezonban az alapszakasz MVP-jének is őt választották meg.

A dinasztia vége

A dupla-triplát követően a vezetőség újjáépítést akart, és így is lett. Pippent elcserélték, Rodmant elengedték, nem hosszabbítottak Phil Jacksonnal se, és Michael Jordan is visszavonult. Tényleg utolsó tánc volt a '98-as bajnoki cím, a Bulls pedig azóta sem tudott még csak bajnoki cím közelébe sem férkőzni.

Ez a periódus, ez a dupla-tripla viszont örökké ott lesz a történelemkönyvekben és teljesen egyedi tettnek minősül, jó eséllyel sosem ismétli meg senki. keretes