Az NFL dinasztiái - A ’70-es évek Steelerse a sokoldalúság mintaképe
Nem a Pittsburgh Steelersé volt a leghosszabb dinasztia az NFL történetében, azonban időtávhoz mérten ez volt a legsikeresebb: a '70-es években hat szezon alatt négyszer ültek fel a világ trónjára. Ilyenre előtte és azóta sem volt példa az amerikai fociban. Sőt olyanra sem, hogy egy csapat két alkalommal is duplázni tudjon.
A pittsburghiek 1972 és 1979 között 88-27-1-es mérleget tudtak felmutatni az alapszakaszban, a rájátszásban pedig 18-ból 14 mérkőzést nyertek meg. A négy Super Bowl-győzelem mellett még kétszer bejutottak a konferenciadöntőbe is, úgyhogy igazán domináns időszakot tudhattak magukénak.
Super Bowl részvételek száma: 4
Super Bowl győzelmek száma: 4
Győztes évjáratok: 1974, 1975, 1978, 1979
További konferenciadöntős szereplések: 2
További rájátszás részvételek: 4
És hogy mitől voltak ennyire lehengerlőek? Mert minden szinten a topon voltak és rendkívül sokoldalúak voltak.
Ott volt a rettegett „Mean" Joe Greene és a „Vasfüggöny" becenévre hallgató védőfal, amely megsemmisítette az ellenfelek támadófalát, futóit és irányítóit.
Egy sorral hátrébb a középső linebacker poszton ott volt a szörnyeteg Jack Lambert, akinek nem nagyon voltak elől fogai és tiszta nyál volt minden körülötte – félt tőle minden támadó, emellett pedig egy baromi jó játékos volt.
A támadóknál Franco Harris igazi kékgalléros futó volt, akinek nem hogy nem volt büdös a munka, élvezte is, hogy az emberek sűrűjében, folyamatos ütések közepette kell haladnia.
Az irányító a gunslinger Terry Bradshaw volt, akinek ágyú volt a karja helyén és nem félt megdobni a nehezebb, hosszabb passzokat sem.
Az eleganciát pedig az elkapók közt Lynn Swann hozta, időnkénti igazi cirkuszi mutatványokat bemutatva elkapások közben.
Nem mehetünk el a hidegvérű és számító stratéga, a vezetőedző Chuck Noll mellett sem, aki összerakta ezeket a különleges egyéniségeket egy csapattá, amelynek igazából semmi gyengesége nem volt és konzisztensen szállította a győzelmeket és a jobbnál jobb teljesítményeket.
Sőt, egy olyan tagot is meg kell említenünk, aki a háttérből tett hozzá rengeteget a Steelers sikeréhez. Ő pedig a tehetséges játékosmegfigyelői részleg vezetője, Bill Nunn, akit épp idén iktattak be a Hall of Fame-be, és akinek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy egy ilyen tehetséges keret álljon össze Pittsburghben.
A '70-es évek Steelersében ugyanis 9, azaz kilenc játékos került be később a Hall of Fame-be, plusz a főedző Chuck Noll és az előbb említett Bill Nunn. Egészen elképesztő.
A '70-es évek Steelersének Hall of Famerei:
-Terry Bradshaw, QB
-Franco Harris, RB
-Lynn Swann, WR
-John Stallworth, WR
-Mike Webster, C
-Mean Joe Greene, DL
-Jack Ham, LB
-Jack Lambert, LB
-Mel Blount, CB
-Chuck Noll, főedző
-Bill Nunn, játékosmegfigyelő