Angol cserék hozták az olasz győzelmet: Olaszország–Anglia 1–1 tu. 3–2

A korai Shaw-gól ellenére az olaszok forgatókönyve érvényesült: a rutintalan angol játékosok hibáztak a tizenegyespárbajban, így Roberto Mancini együttese megérdemelten ült fel Európa trónjára.

A római nyitóceremónia után a londoni Wembley Stadionban zárták le ünnepélyesen a 2020-as (azaz 2021-es) labdarúgó Európa-bajnokságot.

Stílszerű volt, hogy a fináléba az olasz és az angol válogatott került be. A két csapat fantasztikusan menetelt a tornán, de a döntőbe jutás egyik esetben sem volt egyszerű:

az olaszok megnyert tizenegyespárbaja után Leonardo Bonuccit például egy túlbuzgó biztonsági őr próbálta megfékezni. 

Anglia pedig lényegében akkorát zuhant fináléba, mint Raheem Sterling a dán válogatott ellen a hosszabbításban.

S ha már az angolok beestek a döntőbe, rögtön meg is őrült az egész ország.

A mérkőzés előtt több millióan kértek szabadnapot hétfőre (ahogy a dal is szól: „I just don't wanna go to work"), s a fanatizmussal átitatott szurkolók a meccsprotokollt is átírták: néhányszázan például úgy gondolták, hogy nem szükséges belépő a találkozó megtekintéséhez.

A záróünnepség valamivel fiatalosabb volt, mint olaszországi kollegája egy hónappal korábban. Most Andrea Bocelli helyett pirotechnikai elemek és menő táncosok játszották a főszerepet.

Néhány perccel később pedig már Luke Show! Az angol balbekk az egész Eb-n káprázatosan futballozott, első válogatott gólja pedig két perc elteltével talpra ugrasztotta a Wembley hatvanezres népét. Shaw-show volt a javából!

Az Eb-döntők történetének leggyorsabb találata nem indította be a gólesőt, csupán a londoni égi áldást. A csúszós talajt kihasználva, a játékosok olykor búvárakadémiás homorításokkal próbálták megviccelni Kuipers-játékvezetőt.

Egy ízben Chiesa lövése kúszott el a bal alsó mellett, de az első két perc után több mosdószünet is belefért a szurkolóknak, semmi érdemlegesről nem maradtak le.

Bár a feszült finálé-feelinget azért lehetett tapintani.

Mancini-mester fel is tüzelte az övéit a második félidőre, az itáliai virtusnak pedig az sem tett rosszat, hogy Sterling újabb Oscar-díjas alakítással próbált büntetőt kiharcolni.

Olaszország egyre jobban préselte a hazaiakat, próbálkozásaikat pedig siker koronázta, egy szöglet után Leonardo Bonucci használta ki, hogy a szekus végül elengedte a döntőre, és közvetlen közelről egalizált.

A visszaszürkülő hajrára már a feleségek is beletörődtek: ahogy az Eb egyenes kieséses szakaszában a meccsek jelentős része, úgy a finálé sem ér véget másfél óra alatt. Néhány olasz sárga és persze egy beszaladó félpucér csóka mellett eseménytelenül lepörgött a hátralevő idő.

Ha visszatérnek a nemzeti bajnokságok és a BL, furcsa lesz megszokni, hogy újra 90 percig tart majd egy mérkőzés.

A ráadás kulcsmomentuma talán a 119. percben jött el, amikor Gareth Southgate becserélte büntetőt rúgni Jadon Sanchót és Marcus Rashfordot. Természetesen mindkét játékos kihagyta a maga tizenegyesét.A párbaj már olyan nyögvenyelős volt, mint maga a meccs, a próbálkozások fele kimaradt. Pickford hiába fogott két büntetőt, Donnarumma is megtette ugyanezt, az angolok pedig érthetetlen módon tinédzsereiket hagyták a végére.

Ezúttal Jorginho hibája is belefért az olaszoknak, Bukayo Saka is rontott, így története során másodszor Olaszország lett a kontinens bajnoka!

Roberto Mancini csapata káprázatos sorozatot produkál, harmincnegyedik veretlen mérkőzésén ért fel a trónra, tette mindezt úgy, hogy három éve ki sem jutott a világbajnokságra.

Olaszország az egész Eb-n talán a legegységesebb, legmotiváltabb gárda benyomását keltette, így abszolút megérdemelte a diadalt.

Az angol együttes hiába teljesített erőn felül, hazai pályán engedte ki kezéből a sikert.Szurkolóik minden bizonnyal keserűen mennek holnap reggel dolgozni...

Olaszország–Anglia 1–1 tu. 3–2 (Bonucci 67'; Shaw 2')