Nekik is szurkolhatunk Tokióban: Salim Omar

A tokiói olimpiáról is masszív találgatás folyt az elmúlt egy évben, mint lényegében bármelyik rendezvénnyel kapcsolatban a járvány idején. 2020 márciusától szinte mindennapos kérdések: lesz, nem lesz, elhalasztják, nem lesznek nézők, csak nézők indulhatnak rajta, csak ufók nézhetik, és egyéb nehézségek. Sorozatunkban bemutatjuk a kvótás magyarokat, ha lesz olimpia, ha nem lesz.

Nem volt könnyű helyzetben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, de úgy néz ki, hogy ha egy év késéssel is, megrendezik a játékokat. S ha már megrendezik, a magyar olimpiai csapat jelentős része véglegessé vált, akikért mindenképpen izgulhatunk július végén.

Salim OmarGyakran előfordul, hogy egy sportolócsalád sarja – mondjuk a papa hatására – ugyanazt kezdi űzni gyermekkorától fogva, mint az édesapja. Eggyel ritkább viszont az összefonódás nagybácsi és unokaöccse között, márpedig a Salim családban ez a helyzet, a legutóbbi magyar taekwondós olimpikonunk Omar nagybátyja, Salim József volt 2000-ben.

Akkor még biztosan nem gondoltuk – már csak a négyéves olimpiai ciklus miatt sem –, hogy a sportágnak 21 évet kell várnia arra, hogy ismét magyar olimpikont adjon, és valószínűleg Salim József sem sejtette, hogy – paradox családi helyzetet előidézve – utódja az unokaöccse lesz.

Márpedig Salim Omar uralta a szófiai tavaszt, előbb 54 kg-os súlycsoportban nyert Európa-bajnoki címet, majd egy hónappal később az olimpiai selejtezőtornára visszatért a bolgár fővárosba, és az 58 kg-osok között is hengerelt. Az MTK 18 esztendős sportolója iráni ellenfelét 35-15-ös, moldovai riválisát 30-7-es pontozással győzte le, de a sorsdöntő meccsen sem remegett meg, 38-12-re intézte el francia kollégáját.

A magyar taekwondo tehát visszatér az ötkarikás játékokra, hogy milyen eredménnyel, azt egyelőre még a Salim-család kerekasztala sem tudja.