BLOG - Egy életmódváltás története 8. rész: Beindult a henger
Üdv mindenkinek! Ez a sorozat egy a húszas évei végén járó srácról szól, aki régen sportolt, majd úgy ellustult, hogy tetemes súlyfelesleget szedett fel, és úgy döntött, megpróbál visszatérni régi formájához. Nem ígérem, hogy happy end és teljes transzformáció lesz a történet befejezése. Hogy is tehetném, hiszen még csak egy hosszú és igencsak rögös út közepén járok. Annyit azonban már előre elárulhatok, hogy akadnak tanulságok, melyekből bárki ihletet meríthet.
Emlékszel, legutóbb hol hagytam abba? Ha nem, KATT IDE.
Elérkeztem a maxoláshoz. Az előtet való nap nem igazán tudtam aludni, de mivel egy szabadnapomon volt az esemény, tökéletesen kipihentem magam.
Három és fél órával előtte megvolt a kívánt kalóriabevitel, minden úgy ment, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
A teremben még egy edzés előtti koffeinbombát is megittam, mint utóbb kiderült, azt már nem olyan jól időzítettem, hasznosabb lett volna az első komolyabb súly előtt. Na mindegy, azon ne múljék, rátoltam még egy felet. Thuglife.
A teremben nagyon jól megcsinálták az egész eseményt, volt világítás, videós, profi rudak és tárcsák, sőt még súlypakolók és spottolók is. Az egésznek olyan feelingje volt, mint egy miniversenynek.
A súlyok tekintetében végül azonban komolyan elmértük magunkat az edzőmmel. A probléma alapját az képezte – és erre egyáltalán nem vagyok büszke –, hogy az előző hetekben-hónapokban azért ki-kimaradt egy-két edzés, illetve amikor lent voltam, akkor olyan időpontban jutottam el a teremig, amikor ő nem volt ott.
Ezáltal a belőtt súlyok végül – a fekvenyomást kivéve – meglehetősen lejjebb voltak, mint amit teljesíteni tudnék. Az edzők elmondása szerint a guggolásnál és a felhúzásnál is maradt benne úgy tíz kiló.
Guggolás: 165 kg
Fekvenyomás: 105 kg
Felhúzás: 180 kg
Nem voltam kifejezetten elégedett. Főleg az idegesített, hogy a fekvenyomásnál rajtam maradt a 110 kiló. A maxolást követően azonban először fordult meg a fejemben az a kósza gondolat, hogy ezt a sportot komolyabban, akár versenyszerűen is szívesen űzném.
Érdekes...
Szimpla formába lendülésnek indult, de lehet, hogy életcél lesz belőle? Ez a gondolat foglalkoztatott a következő hetekben, mielőtt a nagybetűs élet ismét tarkón nem vert egy péklapáttal.
SZOBA