Itthon alig ismerjük, pedig a világ egyik legjobb játéka
A kabaddi Indiából indult évszázadokkal ezelőtt és hatalmas népszerűségre tett szert, mi magyarok mégis alig ismerjük. Pedig megéri lecsekkolni (kipróbálni már csak saját felelősségre), mert hatalmas bulinak néz ki!
Őszintén, te hallottál már a kabaddiról?
Bár pontos bizonyítékok már nyilván alig maradtak meg a játék keletkezésével kapcsolatban, a különböző források mind egyetértenek abban, hogy a bronzkor környékén, Indiában robbant ki a kabaddi-láz, az első versenyeit az ázsiai országban élő Yadava-népcsoport bonyolította le.
A XX. század sportintézményesítése aztán szerencsére ezt a fantasztikus játékot is elérte, és egyszerű hülyeségből komoly sportággá érett, megszabott szabályrendszerrel, bajnokságokkal.
A kabaddit valahova a fogócska és a birkózás közé lehetne belőni, egy kicsit mindkettő van benne. Megértését elősegíti a pontozás, ami még egyszerűbb, mint a számunkra klasszikussá váló kézilabda, labdarúgás. Merthogy minden sikeres akció kereken egy pontot ér.
Az indiai buliban egyetlen csibész támadó áll szemben négy védővel, de ezek közül egy támadáson belül hat csupán statiszta. A támadónak ugyanis meg kell érintenie egy védőt, majd pontosan ennek a védőnek kell lebirkóznia ugyanazt az ellenfelet. Ezt még azelőtt kell megtennie, hogy a támadó beérne saját térfelére, akkor ő kapja a pontot.
A sportág pandzsáb verziója terjedt el leginkább, ez a klasszikus négy-egyes verzió, s természetesen a különböző világversenyek is az indiai, illetve egyéb dél-ázsiai országok a legpengébbek.
A játékot egyébként sem feltétlenül a kisportolt felsőtestek és instagram-bejegyzések határozzák meg, hanem a teljes öröm és felszabadultság – még akkor is, ha azért professzionalizálódott a játék az elmúlt években.
Itt még a világbajnoki döntők is bővelkednek a viccesebbnél viccesebb momentumoknál, mint például ez a sporttörténelmi jelenet a 2014-es női fináléból (Új-Zéland–India), aminél jobbat valószínűleg soha nem fogsz látni: