BLOG - Egy életmódváltás története 7.rész
Üdv mindenkinek! Ez a sorozat egy a húszas évei végén járó srácról szól, aki régen sportolt, majd úgy ellustult, hogy tetemes súlyfelesleget szedett fel, és úgy döntött, megpróbál visszatérni régi formájához. Nem ígérem, hogy happy end és teljes transzformáció lesz a történet befejezése. Hogy is tehetném, hiszen még csak egy hosszú és igencsak rögös út közepén járok. Annyit azonban már előre elárulhatok, hogy akadnak tanulságok, melyekből bárki ihletet meríthet.
Emlékszel, legutóbb hol hagytam abba? Ha nem, KATT IDE.
A szerelmes turbékolás sem törte le az edzési kedvet az elején. Igaz, ebben nagy szerepe volt annak, hogy azt mantráztam magamnak: nem történhet meg ugyanaz, ami korábban.
Meg hát a hölgyek és az urak is tudják: a párkapcsolat elején szinte minden meg van engedve.
Nincsenek kellemetlen pillantások, beszólások és sárkányüvöltés, ha a közös filmezés helyett becsúszik egy buli a haverokkal vagy egy edzés.
Szóval újdonsült barátnőm nem nyomta rá bélyegét az edzéseimre, bár be kell valljam, hogy a junk food bevitel százaléka igencsak megugrott.
Visszatérve az edzéshez, néhány kisebb megszakítást kivéve mindenben jól haladtam, sőt egy hónapig még a legmagasabb szinten is volt a motivációm, mivel készültem az első maxolásomra a teremben.
Ez egy olyan esemény, ahol kiderül, mennyi az abszolút teljesítőképességed határa, és amit fél évvel később megismételve részletesebb képet kaphatsz arról, hogy milyen fejlődésen mentél keresztül.
A maxolást megelőzően egyre feljebb mentünk a top szettekkel és inkább a nagy súlyokon, illetve a kisebb volumenen volt a hangsúly, hogy minél jobban felkészüljek a számomra oly fontos eseményre, ahol a fekvenyomásnál, a guggolásnál, valamint a felhúzásnál is csupán három lehetőség van megmutatni, mit tudsz.
Ezután már csak a négy nap kötelező pihenő és a mérhetetlen izgalom maradt. Vajon mennyi lesz az annyi?
Szoba