A sport, amelyben a faláb nem hátrány

Egy játék, amelyet a futball ihletett, és már közel száz éve uralja a könnyed kikapcsolódásra vágyók szívét. A csocsó az elmúlt évtizedekben kitört a „kocsmasport" státuszból, és egy mindenki számára elérhető, a láb helyett a kézügyességet fejlesztő sportággá vált.

Bár néhány forrás a '90-es évekre teszi megjelenését, a ma is ismert asztali futball játékot az angol Harold Searles Thorton szabadalmaztatta még 1923-ban.

A labdarúgásból ihletet merítő feltaláló olyan társasjátékot akart tervezni, melyet az emberek az otthonaikban is gond nélkül tudnak űzni. Forradalmi ötletéhez a szikrát pedig egy egészen egyszerű használati tárgy, a gyufa szolgáltatta.

Harold szerint a papírdoboz tetején elhelyezkedő keresztbe tett szálak túllógtak a széleken. Erre egy egyszerű halandó csak legyintene, ő azonban olyan játékot talált ki, amely mára minden korosztályban népszerű.

A csocsókedvelők száma elképesztő mértékben megemelkedett. Olyannyira, hogy 1950-ben már az első kompetitív verseny is megrendezésre került.

Onnantól kezdve sorra alakultak a nemzeti szervezetek, melyek elhivatottan terjesztették világszerte az asztali játékot. Ez alól Magyarország sem volt kivétel, ahol a Magyar Csocsó Szövetség 2001-ben jött létre.

A különböző országokban több eltérő típusú asztal és szabályrendszer jelent meg, ezért az egységesség érdekében egy új, a sportot felügyelő szerv is megszületett.

A Nemzetközi Csocsó Szövetség (ITSF) 2002-es megalakulását követően fektette le a hivatalos szabályokat. Ezek alapján ma már csocsóversenyek ezreit rendezik meg világszerte, ahol a profi és a hobbi játékosok is megtalálhatják a számításaikat.

A legjobbak számára évente öt-hat világbajnokságot tartanak, de a hivatalos versenyek elterjedésének ellenére a sport kötetlen része is megmaradt a világon. Az asztalok közül például sok rendhagyó, többszemélyes változat készült.

Köztük a leghosszabb (121.4 méter), melyen 424 játékos is játszhat egyszerre, a Guinnes Rekordok Könyvébe is bekerült.

Szoba