Egy másik modell: Az USA-ban az egyetemen keresztül vezet a profik útja

Az Egyesült Államokban teljesen más a profi sportólóvá válás karrierútja, mint Európában. Míg itt gyerekkoruktól klubcsapatokban edződnek a fiatalok, addig a tengerentúlon az oktatási rendszeren keresztül kerülhetnek a legmagasabb szintre, így a sportolóknak a gimnázium elvégzése után egyetemre is kell járniuk, mielőtt profinak állhatnának.

Ha valaki jó gimis játékosnak számít (és most főleg kosarasokkal és amerikai focistákkal foglalkozunk, mint a két legnépszerűbb sport képviselői, de kisebb mértékben és kisebb változásokkal igazak az alábbiak más sportágakra is), akkor őt meg fogják keresni különböző egyetemek, hogy ösztöndíjat ajánljanak neki.

Ez akár két oldalról is furcsa lehet.  

Egyrészt igen, már a gimis kosárlabdát és amerikai focit is rengetegen követik az Államokon belül, az egyetemeknek pedig nagy játékosmegfigyelői hálózataik vannak az egész országra kiterjedően, hogy felmérjék a tehetségeket. Sőt, vannak olyan szakértői oldalak is, akik ötcsillagos rendszerben értékelik a fiatalokat.

Másrészt pedig ezek a gimnáziumi sportolók elsősorban (rövidtávon) azért küzdenek, hogy ösztöndíjat szerezzenek az egyetemekre, hiszen elég vaskos ára van kint a továbbtanulásnak, rengeteg család nem engedheti meg ezt magának (mások meg nyögik hosszú éveken át a diákhitelt).

Egyesek tényleg tanulni is akarnak, másoknak (a legjobbaknak) viszont ez sokszor csak azért kell, hogy közelebb kerüljenek a profi ligákhoz.

 

Akárhogy is, a gimnázium utolsó évében az egyetemek bejelentkeznek a fiatalokért    

Sok sportolóért hatalmas verseny folyik, hogy elnyerjék a kegyeit és őket válassza továbbtanulása helyszínéül, de természetesen a többség annak is örül, ha egy ösztöndíjat kap valahonnan – akár kisebb sportolói programmal rendelkező csapattól is, ahonnan nem sok esélye van a profik közé kerülni, de legalább a tanulmányaiért nem kell fizetnie, ezáltal bekerülhet egy egyetemre.

A toborzással kapcsolatban sokszor előkerülő téma a játékosok megkenése, egyéb juttatások, plusz pénz ajánlása, amely néhány esetben bizonyítottan megtörtént, sok esetben pletykaszinten merült fel, mindenesetre állandó beszédtémát jelent ezekben a körökben.  

Míg itthon a felsőoktatási intézmények a hangsúlyt egyértelműen a tanulmányokra fektetik és emellett nyújtanak valamilyen testnevelési lehetőséget, addig az USA-ban sok helyen a sport az első.

Óriási biznisz van ebben, sok tízmillió dolláros sportprogramokról van szó bizonyos helyeken. Csak hogy szemléltessük: az LSU két éve adott át egy 28 millió dolláros új öltözőt a focicsapatának, miközben a könyvtár például romokban állt.

Érdekes lehet az is, hogy 15 egyetem legalább 85 ezer férőhelyes futballstadionnal bír, ebből 8 legalább 100 ezres (egyik NFL-stadion befogadóképessége sem éri el a 85 ezret egyébként), és általában csurig vannak nézővel.

Ugyan a sportolók sok esetben különleges bánásmódban részesülnek (például áttuszkolják őket a vizsgákon), a tavalyi évig olyan korlátozás volt érvényben, miszerint nem kereshettek pénzt a nevükből, hírességükből.

Nem fogadhattak el szponzori ajánlatokat annak ellenére, hogy rengeteg bevételt termeltek az iskolájuknak. Igazából semmilyen formában nem kereshettek pénzt (pedig bármelyik másik egyetemistának erre megvan a lehetősége).

Arra is volt példa, hogy valakinek le kellett állítania az épp beinduló Youtube csatornáját, ha folytatni akarta a sportkarrierjét.  

Az idei évtől azonban az egyetemeket összefogó rendszer feje felett döntöttek a jogalkotók és eltörölték ezt a szabályt, mostantól végre pénzt kereshetnek az egyetemi sportolók, ez pedig nagy változást hozhat.

Ez többek közt azt eredményezheti, hogy a játékosok tovább maradnak az egyetemen és csak később állnak profinak, hiszen nem fog annyira kelleni a pénz.

A jelenlegi szabály értelmében az NFL-be való jelentkezéshez legalább három évnek kell eltelnie a gimnázium után, míg az NBA-nél ez csak egy év. Az utóbbi évek trendje az volt, hogy egyre többen jelentkeznek „korán" a profik közé, tehát egyből, amint elérhetővé válik számukra ez a lehetőség.

Természetesen bizonyos sportolóknál ez teljesen indokolt volt, de sokan nem voltak elég érettek, fejlettek ahhoz, hogy megragadjanak a legmagasabb szinten, és amellett, hogy a diplomájukat sem szerezték meg, hamar ki is hullottak a profik közül.