BLOG - Egy életmódváltás története 2. rész: Mezítlábas gyorstalpaló
Üdv mindenkinek! Ez a sorozat egy a húszas évei végén járó srácról szól, aki régen sportolt, majd úgy ellustult, hogy tetemes súlyfelesleget szedett fel, és úgy döntött, megpróbál visszatérni régi formájához. Nem ígérem, hogy happy end és teljes transzformáció lesz a történet befejezése. Hogy is tehetném, hiszen még csak egy hosszú és igencsak rögös út közepén járok. Annyit azonban már előre elárulhatok, hogy akadnak tanulságok, melyekből bárki ihletet meríthet.
Emlékszel, legutóbb hol hagytam abba? Ha nem, KATT IDE.
Mestertervem első lépcsőfokaként belevágtam a nagybetűs erőemelésbe. Az első néhány hét az edzéstervben nem volt túl nehéz, így visszatekintve inkább úgy fogalmaznék: rafináltan rákapattak a sportág ízére. Minden alkalommal úgy távoztam, hogy „az előrelépés megkérdőjelezhetetlen".
Hogy volt-e izomláz?
Kezdetekben csak nyöszörögve tudtam leülni az irodai székbe vagy az ágy szélére, sőt, minden emeletes épületben imába foglaltam Elisha Otis, a biztonsági lift fltalálójának nevét.
Egy percig sem bántam azonban ezt az érzést
Amikor konditermi edzést végeztem évekig, a végére már szinte alig éreztem izomlázat, ami kifejezetten dühített. Mintha kidobtam volna másfél-két órát az életemből a semmire...
Itt nem ez volt a helyzet, és szinte végtelen hálával fogadtam a befektetett munka utáni jól megérdemelt, égető érzést az éppen éledező izmaimban.
Be kell valljam, kicsit kényelmetlenül éreztem magam az első edzéseken, mivel a sportfelszerelés az erőemelés világában merőben eltér a hagyományos sportoktól. Egy sima futócipőben mentem le, ami a gyakorlatok felénél végül rajtam sem volt.
A guggolást és a felhúzást is mezítláb vagy zokniban végeztem, mivel előbbi gyakorlathoz speciális, magasított sarkú, utóbbihoz pedig lapos-, vékonytalpú lábbeli szükséges.
Na, nem baj
– mondtam magamban, gondolván, hogy majd ha eljutok egy vállalható szintig, akkor befektetek pénzt a felszerelésbe is. Addig meg nyomom Frodóban...
Ennél komolyabb gond volt, hogy kezdeti szerénységemben a mindenki számára biztosított erőemelő öveket sem vettem igénybe, mivel nem éreztem úgy, hogy akkora súlyokat emelnék, mint azok, akik ebben a sportban már jártasak.
Még ennél is nagyobb problémát idézett elő, hogy elfelejtettem, már nem 18 éves vagyok
Akkoriban simán megúsztam egy meccset sérülés nélkül a bemelegítés elhanyagolásával – , és nem fektettem elég hangsúlyt csoffadt lábaim, illetve egyéb elhanyagolt végtagjaim bemelegítésére.
Meg is lett az eredménye, egy körülbelül 40 kilogrammos súllyal történő „bemelegítő guggolás" után úgy meghúzódtam, hogy egy hétig csak bottal tudtam vakargatni a lábfejemet.
Első szabály: Nem szégyen a rendelkezésre bocsátott eszközök használata, még kevésbé szégyen rendesen bemelegíteni.