BLOG - Egy életmódváltás története 1. rész

Miközben ezeket a sorokat írom, répát rágcsálok, amit a kutyám ki akar énekelni a számból tündéri szemekkel nézve, néhány tiszteletparancsoló vakkantással, szóval az egészséges nasival valamilyen változást már sikerült elérnem. De ne szaladjunk ennyire előre...

Nyugi, nem fogom Ádámtól és Évától kezdeni, valamint a többi bejegyzéssel igyekszem majd beleférni egy rövid kávézás idejébe, de úgy gondoltam, adok némi hátteret a sztorihoz, hogy megértsd, miért és merre akartam elindulni, amikor az elhatározásomat tettem.

Adott egy srác, aki 21 éves koráig heti ötször edzett, néha napi kétszer is, és heti egy mérkőzésen élte ki kompetitív vágyait a kézilabda csodás világában. Amikor azonban elérte azt a kort, hogy csak a felnőtt csapatban bohóckodhatott volna csereként, úgy döntött, hogy elég lesz a konditermi edzés is.

Nem bántam, bennem ennyi volt. 178 centis magasságommal sosem gyarapítottam az égi meszelők táborát, ebből adódóan pedig nem tudtam volna megélni átlövőként vagy irányítóként, amit elég hamar felismertem, és hát... ezt követően finoman szólva sem folytattam élsportolóhoz illő életmódot.

De vissza az alaphelyzethez. A súlyzós edzés elég jól ment, nem azt mondom, hogy a strandformámtól lecsúszott a lányokról a bugyi, de a befektetett munkához és a nulla diétához képest korrekten néztem ki. Egy zömök srác voltam, akibe nem kötöttek bele minden sarkon.

Ez az állapot egészen addig tartott, amíg nem lett egy hosszabb, 3,5 éves párkapcsolatom. Az edzéseket először felváltották a közös programok, majd a hatalmas lustulásoké és nagy zabálásoké lett a hangsúly. Hamar felszedtem 25 kilót, ami a közérzetemre és ezáltal a kapcsolatomra is rányomta a bélyegét.

Amikor véget ért, már legalább tízszer nekifutottam újra az edzésnek, de már nem fogott meg úgy, mint korábban. Tíz évig csináltam, köszi szépen, de ez így unalmas – gondoltam magamban. Nem volt más hátra, mint valami újat keresni, amivel elérhetem a kívánt eredményt, de közben megtalálom magamban azt a korábbi tüzet, aminek már a parazsát is elfújta a szél.

Ekkor jött szembe az erőemelés

Egy ismerős ajánlotta, akivel fél év után találkoztam. Jó magas csóka, akin pont emiatt nehezen látszik meg az edzés hatása. Alig hat hónap alatt mégis olyan széles lett, hogy valahol a bokám környékén kapartam össze az állam.

Mesélt az edzésformáról, az edzőről – akit egyébként már ismertem – és a helyről, amely nagyjából még útba is esett nekem a munkahelyem és az otthonom között. „Mi ez, ha nem egy jel?" – vetődött fel bennem a kérdés, és a következő héten már ott álltam a terem küszöbe előtt.

Az első alkalom nagyjából egy „bevezetés az erőemelés rejtelmeibe" kategóriájú edzés volt. Guggolás és felhúzás kis súllyal, valamint fekvenyomás az erőszinthez mérten. Na igen, utóbbi volt az, ahol majdnem elsírtam magam: 35 kilóval kevesebbel szériáztam, mint „fénykoromban".

Kaptam pár tanácsot a helyes technikára, de nem vitték túlzásba, egyszerűen egy jó hangulatú átmozgatás volt, ami alatt lejött, hogy ez az edző nagyon képben van. Az egész legjobb része pedig, hogy megfizethető szolgáltatást kínáltak: havi 22 ezer forintért annyiszor mész le, amennyiszer akarsz.

Kapsz edzéstervet, és heti három napon az adott időkereteken belül (ez nagyjából 8 órát fed le) az általad választott edzővel csinálhattad végig a munkát. Ha ismered, milyen áron mozognak manapság a kondibérletek és a személyi edzők óradíjai, igencsak megbecsülöd ezt az árat.

Így nézett ki az első edzéstervem:

Visszamentem többször is, és úgy döntöttem, belevágok

Tisztában voltam vele, hogy ha a heti három edzés mellé beteszek három kardiót, akkor semeddig sem fogok jutni, ezért a fokozatosság elvén haladtam. Kijelölsz egy nagy célt, aztán megtervezed a lépcsőfokokat, amelyeken felmászol odáig.

Biztos van, akinek máshogy is megy, de szerintem ennek ez az egyetlen módja. Milák Kristóf sem úgy lett olimpiai aranyérmes, hogy kitűzte maga elé az ötkarikás rekordot gyerekkorában, aztán 15 évvel később megúszta, mintha mi sem történt volna.

Kellenek a részsikerek, hogy ne kedvetlenedj el a folyamat közepén.  

Felvázoltam a mestertervet: heti három edzés és egy foci. Oké-oké, tisztában vagyok vele, hogy nem erre számítottál, amikor megláttad, hogy mesterterv. Nincs benne diéta, nincsenek jól betervezett kiegészítő edzések és a szteroidok is kimaradtak.

Hidd el, az illegális szereken kívül ezekre is sor kerül, de egyszerűen nem indulhatsz neki egy teljes életmódváltásnak a semmiből úgy, hogy minden napra tervezel mozgást, és maximálisan odafigyelsz a kajára, mert te is csak egy leszel a sok közül, aki egy hónap után kiég.

Szóval megvolt a kis tervem az első hónapra, és úgy voltam vele, ha nem megy füstbe, mint Petőfié, akkor jöhet a következő lépcsőfok. Kezdésnek ez is megteszi.

 Szoba