Élet a focin túl: Különleges nemzeti sportok

Foci. Foci. Foci. Bár a világ nagyobb részén a futball a meghatározó nemzeti sport, mégis akadnak olyan országok, ahol jóval ősibb sportágakat is űznek. Az ausztrál rögbit mindenki ismeri a meccsek előtt eltáncolt haka táncnak köszönhetően, azonban vannak a világon olyan különleges nemzeti sportok is, amelyek nem annyira ismertek, pedig bennük van az X-faktor.

Elsőként Malajzia nemzeti sportja emelkedik ki leginkább a hagyományosak közül: a Sepak takraw. Olyan csapatjáték, amelyet eleinte bambuszból font játékszerrel játszottak, de most már hagyományos műanyaggal. A labdát egy háló fölött kell átjuttatni az ellenfél oldalára, amit a kéz kivételével, bármilyen testrésszel lehet érinteni.

A birkózás olimpiai sportág, amelyet a világ legtöbb nemzete űz. Mégis van valami földönkívüli a mongol hagyományok történetében e sportágat nézve. Saját szabályrendszerrel rendelkezik. Se idő. Se súlycsoport. Ahogy esik, úgy puffan. Nincsenek határok. Azonban ez mégsem jelent visszatartó erőt az országban, hiszen ez a mongol férfiak egyik legmeghatározóbb versenyszáma.

Muay thai: kimondva is már hallani lehet az ütések és védések zörejét. Az igazi tradicionális thaiföldi boksz, vagyis a nálunk ismert thai box. A nyolc végtag tudománya néven ismert sportot eredetileg felszerelés, védősisak nélkül, csupán két puszta kézzel űzték. Bár sok helyen változtak már a szabályok, valahol még mindig ragaszkodnak a gyökerekhez.

Indonézia, a silat harcművészet hazája. Ez nem csupán harcművészet, de egyben egy tánc is. Bár stílusait tekintve sokszínű, alappillérjei elengedhetetlenek: azonos irányra való fókuszálás, harci eszközök, dobások, állatokat imitáló mozdulatok variálása.

Japán egzotikus küzdősportja, a szumó.  Bár a szabályok alapján találkozhatunk hasonló értékeket képviselő sporttal, ez azonban a szigetországban igen más. Bár az alapjai a birkózás szabályai, a versenyzők megemelt testsúllyal és egy vékony övhöz hasonlító ruhában versenyeznek.

 Gőtze Lilla