Rajt van, de cél nincs: A legőrültebb futóverseny

Magyar sportkedvelőként elismerően pillantunk azokra, akik bevállalják a félmaratont, maratont vagy ultrafutóként akár hosszabb távokat. De mit mondjunk azokra a fanatikusokra, akik napokig loholnak megállás nélkül, és gyöngéd 3-400 kilométert tesznek meg ezalatt? A Big Dog's Backyard Ultra a világ legdurvább futóversenye. Vagy valami hasonló.

Mintha Arany János Toldijából vették volna az amerikai Big Dog's Backyard Ultra, a brutálisnál is hihetetlenebb futóverseny megalkotói az ötletet: „egy, csak egy legény van talpon e vidéken".

Merthogy az éves rendezvény lényege egészen egyszerű: 4,16 mérföldes (6,7 kilométeres) köröket tesznek meg a kellően elvetemült versenyzők, egészen addig, amíg bírják teljesíteni ezt egy órán belül. A dolog azonban kevéssé egyszerű, hiszen a következő szakasznak csak az egy óra leteltével lehet neki indulni. A részt vevők tehát futnak, pihennek, aztán már napokig csak futnak, futnak és futnak a győztes pedig az lesz, aki talpon marad, vagyis utoljára dől ki.

 „Ez nem is olyan, mint egy verseny. Sokkal inkább egy hatalmas buli" – mondta a BBC-nek Maggie Gutterl, az első női győztes, aki 2019-ben 250 mérföldet (vagyis 400 kilométert) tett meg, ám ezzel még közel sem csúcstartó. Egy belga fogorvos 75 óra alatt 312 mérföldes, kicsivel több, mint félezer kilométeres (nem elírás, tényleg ennyit) teljesítménye az abszolút rekord. Horrorisztikus.

Tegyük hozzá – ami azért evidens is –, hogy a versenyen kimondottan edzett, rendszeres résztvevők indulnak. A francia Guillame Calmettes (a 2017-es bajnok) például azért kezdett el laza maratonokat futkosni, hogy Amerikába költözve találjon barátokat, így akadt rá erre a csodára is.S egyébként a részt vevők egytől egyig vallják: ha volt is egy szint, ahová korábban belőtték a határaikat, eredményüktől függetlenül ez a verseny megduplázta azt.

A futás egészséges – ez kétségtelen, de vajon lehet-e túlzásba vinni? A résztvevők elmondása szerint nem. Még akkor sem, ha a napokon keresztül futnak, és lassan elfelejtik, hogy kik is ők valójában.Segítőik olyan apróságokra figyelmeztetik az öntudatukat elvesztő, folyamatosan hallucináló „elmebetegeket", mint hogy enniük kell, wc-re menniük, s azt követően bizonyos törlési folyamatokat is végezni szükséges. A harmadik napon rendszerint megesik, hogy futás közben alszanak el a résztvevők, nem egyszer bokrokból kalapálták össze őket a szervezők.

Szervezők?A Backyard Ultrát alapvetően Tennessee államban, egy Bell Buckle nevű falucskában található farm mögötti erdős területen rendezik, illetve éjszaka kimennek az útra, mert a sötétben a gyökerekben el lehet esni.Nevét a tanya tulajdonosának bulldogjáról kapta. A buli házigazdája, atyja, maga a tulaj, Gary Cantrell (ismert becenevén Lazarus „Laz" Lake), aki számtalan hasonló megmozdulást szervezett már a nemszázas tömegeknek, a híres Barkley Marathons is az ő agyából pattant ki. Személyisége nagyban meghatározza a Big Dog's Backyard Ultrát is, amely a számtalan ultrafutó-megméretés közül messze a legmenőbb.

Természetesen az elvetemült ultrafutás nem amerikai privilégium, hazánkban a Rundevu oldalán lehet találni – bár kevésbé beteg, de – embert próbáló versenyeket.